Az iskolaalapító – a Népszabadság cikke

Beküldve: | Kategória: Hírek.

Az iskolaalapító – ezzel a címmel írt cikket ma a Népszabadság szövetségünk alapítójáról, mesterünkről, soke Kelemen Istvánról. Alábbiakban a Népszabadság cikkét közöljük.

Soshi soke. Hevenyészett fordításban: alapító nagymester. A címet Kelemen István kapta, amikor a nevét viselő ju-jitsu-iskolát egy két éven át tartó tradicionális eljárás során Japánban bejegyezték, mint az ősi harcművészet hivatalosan elismert önálló stílusát, ő pedig kilencedik danos (piros öves) lett.

Az iskolaalapító
Az iskolaalapító

Ez elméletileg azt jelenti, hogy aki mostantól ilyen harcművészetet akar tanulni, annak mindjárt arról is döntenie kell, melyik irányzatot szeretné követni: azt, amit általában ju-jitsunak neveznek vagy a Kelemen-ryu által oktatott ju-jitsut.

A választás lehetősége persze idestova harminc éve fennáll, Kelemen István ugyanis a ju-jitsu magyarországi alapítóinak egyikeként lényegében a kezdetektől a saját útját járta. Valójában már a nyolcvanas években többféle irányzat létezett, és a Kelemen-féle edzéseknek rövid idő alatt híre ment a küzdősportok iránt érdeklődők között. Ami nem is csoda, ha belegondolunk, hogy a nyolcvanas évek második felében a rendőrség különleges szolgálata ju-jitsu technikákra alapozott közelharcot tanult egy civiltől, akit történetesen Kelemen Istvánnak hívtak. Nem mellékesen ő volt az, aki 1982-ben (!) az ország első magánedzőtermét megnyitotta, ahol lényegében reggeltől estig csak ju-jitsut oktatott. Gyakorlatias technikái, a küzdelmet középpontba helyező edzésmódszerei sokakat vonzottak. Volt idő, amikor edzéseire – mondjuk így – átjártak más harcművészetek mesterei, de versenyekre készülő sportolói is. Nyílt titok volt, hogy egy időben Kelemennél (is) edzett a magyar taekwon-do válogatott több tagja, de jöttek különböző karateirányzatok képviselői is. Három évtized alatt hatezer ember fordult meg edzésein.

Adódik persze a kérdés, hogyan lesz valakiből ju-jitsu-mester abban az időben, amikor ezt még nincs kitől tanulni? Hogyan lesz valakiből első, pláne alapító? Kelemen István tizenkilenc éves volt, amikor az első fehér ruhás sporttal közelebbi ismeretséget kötött, ez a judo volt, a japán harcművészetek közül az egyedüli, ami a hetvenes éveken Magyarországon létezett. Később az MHSZ haditornaklubjában dolgozott kaszkadőrként, majd küzdősportoktatóként. Az első ju-jitsu-bemutatót egy olasz mester tartotta Budapesten, a másodikat három angol. A látottak mély benyomást tettek Kelemen Istvánra, érezte, hogy ez a találkozás életre szóló kapcsolatot jelent. Korábban az élményt úgy idézte fel: “Látszott, hogy a támadásokat nem imitálják, egy hétköznapi ember bármelyik ütéstől padlóra kerülne. A támadás gyors és pontos, a védekezőtechnika fölösleges mozdulatok nélkül blokkolja vagy vezeti a semmibe a támadóerőt. Ugyanakkor senkinek eszébe nem jutna, hogy amit lát, az voltaképpen verekedés. Ez évezredek alatt kicsiszolt küzdőtechnika, ahogyan a mesterek bemutatják, mozgásművészet felsőfokon.”

Ott, a haditornaklubban eldőlt: a ju-jitsut meghonosítják Magyarországon. 1980-ban megtartották az első ju-jitsu-edzést, akkortól kezdve a külföldi mesterek gyakrabban látogatták a klubot. Nem sokkal később az első három oktató egy hónapra Angliába utazott, napi hat órát edzettek egy ötdanos mester mellett, közben kék, majd barna öves vizsgát tettek. A hazaúton már kiütköztek a véleménykülönbségek, hogy melyikük hogyan használná az újonnan szerzett tudást. Kelemen például színtiszta ju-jitsut akart oktatni, míg a klub vezetője csupán frissítette volna a régi önvédelmi anyagot.

A szakítás 1982-ben következett be, Kelemen István akkor jött el az MHSZ haditorna klubjából. Nem akart máshol dolgozni, csak ju-jitsut oktatni. A hetedik kerületi Madách téren ajánlottak neki egy használaton kívüli pincét, amit bérbe vett. “7500 forint volt a bérleti díja, az utolsó havi fizetésem 2500, remegett a kezem, amikor elém tették a bérleti szerződést. Néhány közvetlen tanítványommal kifestettük, berendeztük az első dojót (edzőtermet). Kétszázötven forintos havi tagdíjat szedtem a jelentkezőktől, így lettem kapitalista a szocializmusban.”

Edzései az első pillanattól kezdve népszerűek voltak, napi négy, alkalmanként öt edzést tartott, az új jelentkezők várólistára kerültek, és csak akkor jöhettek edzésre, ha valamelyik csoportban megüresedett egy hely.

Úgy tűnt, Kelemen István megtalálta a maga útját. Akár hátra is dőlhetett volna, ha nem akar mindenáron bizonyosságot szerezni a ju-jitsu hatékonyságáról. De akart. Különböző harcművészeti iskolákban próbálta ki magát. Eközben szembesült azzal, hogy a nem precízen végrehajtott ju-jitsu-technikák nagyobb, erősebb, keményebben küzdő ellenfeleken nem mindig működnek. Akkor mozdulatról mozdulatra elemezni kezdte, hogyan is működik a ju-jitsu a gyakorlatban, különböző testalkatú, erejű és felkészültségű embereken fejlesztette ugyanazt a fogást. Egy karlezárás ne azért sikerüljön, mert a másik nem tudja kitépni a kezét a szorításból, hanem azért, mert közben úgy feszül az ízülete, hogy meg sem tud mozdulni. Amikor minden pici részlet a helyére került, kiderült, hogy a ju-jitsu valóban hatékony harcművészet. Csak tényleg úgy kell csinálni.

A technika csiszolása hosszú időn át tartott. Tizenöt évvel ezelőtt Kelemen István még ötdanos mesterként és a Magyar Ju Jitsu Szövetség akkori elnökeként útkereső időszakáról így beszélt a Népszabadságban:

“Nemcsak azzal kellett szembenéznem, hogy százszámra próbálják elsajátítani a tőlem látottakat, hanem azzal is, mi van akkor, ha az, amit tanítok, nem jó? Ha ennyien áldozzák rá az idejüket, hogy vetődéses térdtolást tanuljanak tőlem, és én ezért elfogadom a pénzüket, egyszerűen muszáj jó vetődéses térdtolást tanítanom. Máskülönben nem fair. Az ember megkísérli, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a tanítványokból. De mi az a lehető legtöbb? Az én tanítványom rúgja a legerősebb combrúgást? Vagy valami más? Itt húzódik valahol az a képzeletbeli vonal, ami különbséget tesz edző és mester között. Attól, hogy valaki fölköti magára a fekete övet és néhány küzdőtechnikára képes másokat megtanítani, még nem feltétlenül lesz mester. Az edző esetleg megelégedhet azzal, ha a tanítványa képes a betonba döngölni az ellenfelét. A mester soha. A mesternek pontosan tudnia kell, mihez akar kezdeni a tanítványával.”

2011-ben Kelemen Istvánnak ötvennél több mesterfokozatú tanítványa van, köztük több már negyvenes éveiben járó, családos ember. A legeredményesebb tanítványa Kovács Attila hatodik danos mester, de akadnak ötödik, negyedik, harmadik danfokozatú mesterek is közöttük. A Kelemen Ryu,azaz a Kelemen-iskola harminc edzőteremben működik, az edzéseket hat-hétszáz növendék látogatja. Az útkeresés az általa alapított stílus önálló iskolává emelésével lezárult. A technikát persze lehet még tökéletesíteni, de a nevével fémjelzett stílus iskolává emelésével ez a fajta ju-jitsu már biztosan fennmarad, és a tanítványok továbbviszik akkor is, ha ő már visszavonul. Erről persze még szó sincs. Kelemen István ma 56 éves. Harcművészek nagymestereihez mérve ez nem kor…

Névjegy

KELEMEN ISTVÁN

Kelemen István a rendszerváltáskor létrehozta a Testőr Kft. nevű biztonsági céget, melynek első alkalmazottai edzésre járó tanítványai köréből kerültek ki. A Testőr Kft. rövid idő alatt a piac egyik meghatározó cége lett, ismertsége a kilencvenes évek közepén volt a legmagasabb, amikor is a Friderikusz Show sztárvendégeit a Testőr emberei kísérték. A műsor megszűnése után a cég visszavonult a nyilvánosságtól, de ma is ezerfős vállalkozásként működik, vezetői pedig húsz éve ugyanazok, az egykori tanítványok.

soke Kelemen István az instruktorokat oktatja
soke Kelemen István az instruktorokat oktatja

Hozzászólások lezárva.